Egy jóslat szerint Juliana sorsa a kútba dobott kõ által keltett vízgyûrûkhöz hasonlít. Sok emberrel találkozik majd, némelyekkel csak futólag, mint az egymást érintõ vízgyûrûk, míg mások újra meg újra meghatározzák az életét, ahogy a kút fala a hozzáverõdõ vízgyûrûk útját. Juliana elõkelõ származása ellenére szeret cigányok társaságában idõzni. Ennek köszönheti, hogy túléli a szörnyû mészárlást, melyben egész családját megölik. Az elárvult hercegleányt a cigánytörzs egyik tagja veszi pártfogásába, õ pedig velük vándorol egészen Angliáig. Kénytelenségbõl még lopni is megtanul, ám egy alkalommal rajtaveszt: épp egy nemesúr hátaslovát köti el, amikor a férfi elkapja, és a törvény kezére akarja adni. Lótolvajként akasztás vár rá, de a komisz tréfákat kedvelõ VIII. Henrik végül úgy dönt, hogy õlordsága vegye inkább feleségül a szutykos cigánylányt...