Azt hiszem, az írói lét tulajdonképpen szerzetesi lét. Nekem legalábbis mindig a cellamagány és a magamra koncentrálás volt az ideálom. Sajnos, sohasem úgy éltem, ahogy szerettem volna. Állandóan mással voltam elfoglalva, utazásokkal, szerelmekkel, forradalmakkal, háborúba menéssel, háborúból hazajövéssel, vagyis ahelyett, hogy végigírtam volna az életemet, minduntalan új életet kezdtem, s aztán leültem, és megírtam ezeket az újrakezdéseket. (Örkény István: "Válogatott novelláim" elé)