A magány lelked társtalansága. Egyedül akkor vagy, amikor csak a tested maradt egy szál magában. Erdõben fák nélkül. Üres szobában te és a falak. A magány rosszabb. A szoba közepén ülsz, és mégsem vagy ott. Levegõ után áhítozol, s nincs mit belélegezni. Néha még a lelked is elhagy. Csak az egód van ott, esetleg. Hogy fölfogja, s megértse a magányt. Amiért senki az égvilágon nem gondol rád. Amikor egyszerûen senkinek eszébe sem jutsz. Nem is kíván senki. Nem hiányzol. Így érzed, így tudod. Szerelmes lehet beléd egy egész osztag, de hiába. És fölöslegesen, ha nem tudsz róla. Ha nem mondják meg. Ha nem mutatja senki. Hiába is tudnál róla, kellemetlen, ha nem viszonzod. Mert képtelen vagy rá...