Siegfried Lenz a második világháború utáni írónemzedék legjelesebbjei közé tartozik, emlékezetes Németórá-t kapott tõle egyebek közt a magyar olvasóközönség. Gazdag életmûvében új szín ez a kisregény, a szerzõ elsõ szerelmi tárgyú írása. Tanárnõ és diákja, Stella és Christian szeretnek egymásba. A huszadik század második felében sem éppen szabályos história az ilyen, kivált egy tengerparti német kisvárosban. Siegfried Lenz szemérmes elõadásában azonban úgyszólván magától értetõdõ. Az orvul lesújtó, értelmetlen, korai halál fényében éppen ez a látszólagos banalitás olyan fájdalmas: mert visszahozhatatlan. Halk tónusú mûvével óriási sikert aratott hazájában a nyolcvan fölött járó szerzõ.

Nehéz órákban Siegfried Lenznek egy vigasza mindig lehetett: számíthat a közönségére. Csak épp sohasem engedményekkel fizetett ezért a hûségért. Sohasem szaladt az olvasók után, inkább udvariasan megkérte õket, legyenek szívesek vele tartani. Örömmel megtették, örömmel megteszik mindmáig, mert érzik, hogy nem a kritikusoknak vagy a pályatársaknak ír, sohasem fordít hátat a közönségnek, hanem mindenkor éppen velük, az olvasókkal törekszik szövetségre.