Erdély - Meseszép tájak, égbenyúló hegyek, kristálytiszta vizek, zúgó fenyvesek hona. Elveszett remények, fájó emlékek, korhadó fakeresztek és kapufák, történelmi viharok vágta sebek szépséges hazája - Erdély...
Erdély ugyanakkor kiváló tollforgatóknak is otthont adó vidék. Az itt fakadó versek és novellák bőven teremnek, és oly tisztasággal ragyognak, akár a hópelyhek télen. Összeállításunk ezekből válogat és mutat be egy kötetnyit. Milyen az erdélyi karácsony?
"A csillogó Istenfa bűvös fénykörén kísértő árnyékok suhannak át." Ezt a hangulatot idézik meg többek között Tamási Áron, Nyirő József, Dsida Jenő, Szabolcska Mihály, Tabéry Géza, Áprily Lajos, Benedek Elek, Szász Károly vagy Wass Albert sorai.
Emberek - sorsok, megannyi élet és halál, öröm és könnyek. Kik mindezt mesteri módon szavakba öntik, gondolatokat és érzéseket támasztanak a leírt szó erejével - írók és költők.
Ünnep - fekete földek és fehér hó, sötétség és fény, hiábavalóság és remény, mélység és emelkedettség: karácsony.