"Tervezhetek bárhogyan is, élhet bennem bármilyen remény, a negyven év akkor is csak legyőzhetetlen kilátástalanság, és ezt érezve az idegek egyszer úgyis felmondják a szolgálatot. A kérdés csak az, hogy mikor. Talán egyszer nem tudok majd szabadulni a gondolattól, hogy hatvannyolc évesen léphetek ki leghamarabb a szabadságba, amikor már sem a társadalomnak nem lesz szüksége rám, se nekem a külvilágra, és akkor én is kötél után nyúlok. Nem az lesz az első öngyilkosság ezek között a falak között, s gondolom, nem is az utolsó. Már eddig is többször eszembe jutott, jobban jártam volna, ha felakasztanak, ugyanis az életfogytiglani börtön nem büntetés, hanem megtorlás, sokkal keményebb, mint a halálbüntetés." (egy életfogytiglanra ítélt rab, Alexander szavai)