A neves müncheni irodalomtörténész a Németországban sokat kutatott témát, Brecht és a nők viszonyát új megközelítésben mutatja be. Rendkívül alapos, számtalan forrásra támaszkodó, kortörténeti tanulmánynak is olvasható könyvének hét fejezetében Hiltrud Häntzschel nem az írót állítja középpontba, hanem a nőket, és az ő életük bemutatásán keresztül csak áttételesen rajzol meg egy Brecht-portrét is. Könyve tulajdonképpen hét olyan nő rövid életrajza, akik életének meghatározó eseménye volt a találkozás és a Brechthez fűződő viszony. A bemutatott asszonyok - Paola Banholzertől Marianne Zoffon és Helene Weigelen keresztül Marieluise Fleißerig, Elisabeth Hauptmannig, Margarete Steffinig és a dán Ruth Berlauig - mind kivételes szerepet játszottak a végletesen önző, szemérmetlenül hazudozó, de gyengeségből fakadó birtoklási vágyában vállaltan "kispolgári" Brecht életében, sőt életművében; közülük többen szoros munkatársi viszonyban (is) voltak vele. A könyv tehát - miközben olvasmánynak is lebilincselő - a Brecht-művek keletkezéstörténetét is bemutatja, sok irodalomtörténeti legendát, tényt más megvilágításba helyez, helyesbít vagy kiegészít. (16/1)