Tavaly volt Izsák Imre (1929-1965) születésének 75. évfordulója. Eötvös kollégistaként matematika-fizika szakon végzett az ELTE-n, majd az akadémiai csillagvizsgálóban Detre László mellett dolgozott. A kiváló matematikai tehetségű fiatalembernek sorra jelentek meg publikációi, a külföldi konferenciák rendszeres résztvevője lett, ám tudását - a 20. század oly sok magyar tudós főjéhez hasonlóan - hazánkban nem kamatoztathatta. Az 56-os forradalom leverése után elhagyta az országot, s rövid svájci és amerikai kitérőket követően a Cambridge-i Smithsonian Institution Astrophysical Observatory munkatársa lett. 1961. június 1-én hivatalosan is bejelentette a Föld alakjának és felszíni pontjainak pontos meghatározására vonatkozó számításait, elsőként bebizonyítva, hogy a bolygónk egyenlítője nem kör alakú. Ezzel egy csapásra világhírű lett. 1965-ben meghívták a NASA főmunkatársának, ám még azon esztendő áprilisában - gyanús körülmények között - szívrohamban elhunyt. A fekete-fehér képekkel illusztrált kötetben rokonai, barátai, munkatársai és ismerősei visszaemlékezéseiből és dokumentumokból ismerhetjük meg Izsák Imrét, a magánembert, kollégát, diákot és tudóst. A kiválóan összeállított kötetből egy nagyszerű elme rövid, ám tartalmas életútját ismerhetjük meg. (17/6)