-0%
A középkorú Bánosi György verseinek – még a látszólag teljesen statikus
tematikájúaknak is – alapeleme a kaland és a fiatalos-kíváncsi
kalandkeresés. Az 1991-es Csonka ima című kötet után ismét
verseskötettel jelentkező költő, műfordító és történész (valamint
Beatles-könyve jogán poptörténész) Bánosi sajátos felfedezői izgalommal
ír Rómáról, hellénekről, holdról, borokról, költőelődökről és persze –
nem utolsósorban – a nőkről… E látszólag könnyed (néhol tán kissé túl
könnyed) és csevegő irónia mélyén azonban általában súlyos gondolatok
vagy keserű irónia-önirónia lappang (például a Terápia és a (V)iszony
című vers sajátos hangvétele). A költő többnyire azonban – talán
egyfajta esztétizáló elegancia iránti igényből – talán túlságosan is
elrejti verseinek gondolati magját és lappangó, kesernyésen bölcs
iróniáját.
Az elegancia és a könnyed-választékos hangütés gyakran még az
alkalmi verseket és rögtönzéseket is túlemeli saját szintjükön a
kötetben. A komolyabb gondolatiságú versek esetében (például Aranykor, Kegyelem, Egy kaland rögzítése vagy a Weöres Sándor lenyomat)
pedig a stíluselegancia szinte feledteti az intellektuális megértés
nehézségeit, csaknem zenévé oldva a komorabb mondanivalót is. Bár néha
a könnyed játékosság nem túlzottan harmonizál a tartalommal, mégis aki
Devecseri Gábort és Weöres Sándort vallja legfőbb mestereinek, annak
esetében a túlzott artisztikum bocsánatos bűnné válik.
Leginkább a kifejezetten drámai és tragikus tartalmak
kifejezésénél – mint például a boszniai polgárháborús vers esetében –
érezzük a hangvételt kissé virtuózan könnyednek, bár ezt néhol a drámai
tömörítés vagy a jól sikerült zárlat ellensúlyozza. Bánosi mégis
érezhetően a magánéleti-filozofikus és a mitologikusan szerelmi
költeményeknél van igazán elemében… Ez az erotikusan bensőséges
„mitológiai táj” a költő valódi „élettere”: „a táncoslábú királylányt /
elragadta a szerelmes szélvihar / s a szép apródot / lehúzták a
forrásba a nimfák / hogy halhatatlanként öleljék” (Aranykor).
Ahol azonban csupán pillanatokra vagy a képzelet mítoszaiban érhető el
a teljes harmónia, s az irónia öröme állandóan ott kísért az örömteli
pillanatok mélyén… Mint például a Lopott mézes csemegém című
vers zárlatában: „hitem megszegve loptalak / szégyen sápasztja lelkemet
/ ám körül leng a tisztaság, / ha véled titkon vétkezek”. Ez az
ironikusan mitologizáló hangvétel a kötet másik erőteljes vonulata,
hangulatilag talán a legmeghatározóbb (például a Lopott mézes csemegém, a Borozás a holddal és az Izoldának című vers). Bár az is igaz, hogy a kevésbé sikerült darabokban helyenként túlhangsúlyozott a mitológia vagy a hangulatfestés…
A harmadik fontos vonulata a könyv verseinek az episztolák és a
saját versek közé beválogatott – hangulatilag illeszkedő – műfordítások
s átköltések csoportja. Előbbiek közül kiemelkedik gondolatiságával és
drámai zárlatával a – Balla Máté költőtársnak ajánlott – Levelek a Pontus mellől
című vers. Az átköltések és fordítások közül főleg Palladasz IV.
századi (késő római vagy kora bizánci?) görög költő verseinek
magyarításai emelkednek ki, keserűen ironikus-önironikus
szellemességükkel: „Nyelvtanító leányába / felelőtlen ne szeress! /
Töprenghetsz majd nemsokára / gyermeketek hímnemű lesz, / nőnemű vagy
semleges.” (17/1)
Ár: 450 Ft    
Megtakarítás: 0 Ft, azaz 0 %

Állapot:

Rendelhető

Nyelv:

magyar

Súly:

- g

Méret:

-

Oldal:

- oldal

Kötésmód:

papír / puha kötés

ISBN:

9638650621

Kategória:

Irodalom

Sorozat:

-

Eredeti cím:

Egy kaland rögzítése

Eredeti ár:

450 Ft (megtakarítás: 0 Ft)
Legutóbb megtekintett könyvek